Első posztomban bevezető gondolatokat fogalmaznék meg arról, mi dolga a tudománynak a politikával, a politikában.

A legismertebb metszet: környezetpolitika

Jómagam főiskolai diplomám megszerzése érdekében írt szakdolgozatom kapcsán foglalkoztam először „kicsiben”, települési szinten környezetpolitikával. Témavezetőm és mentorom, Lányi István segítségével kis fatornyos falum, Telekgerendás környezetvédelmi programjának megalapozásához gyűjtöttem és dolgoztam fel információkat. Milyen információkkal lehet egy környezetvédelmi programot megalapozni? Nyilván elsősorban a vizsgált terület, környezeti egység állapotát jellemző, tudományos-analitikai módszerekkel gyűjtött és interpretált adatok. Ezek nélkül minden környezetvédelmi törekvés légből kapott ideológia csupán. Ez a kijelentés egyeseknek talán közhelynek, mások számára túlzónak tűnhet, de a „bizonyíték alapú (vagy tényalapú) politikai döntéshozás” alapja, hogy a valóság ismerete nélkül igen nehéz valós problémákra reflektáló politikát csinálni. A tényekhez nem ragaszkodó környezetvédelmi irányzatokat külön posztban taglalom majd, a nem valós problémákra reflektáló politikai döntéshozásra példákat szinte bármely közéleti napilapban találhat az érdeklődő.

A Főiskolán Lányi tanár úr egyik bemelegítő leckéje arról szólt, hogy a legújabb álmoskönyvek szerint sem szerencsés mondjuk afrikai éhezőknek előadást tartani a fogyasztói társadalom okozta környezeti problémáktól. Ugyanakkor természetesen a társadalom-és gazdaságfejlesztés fontos szempontja, illetve kerete lehet, kell, hogy legyen a fenntarthatóság. Erről a témáról is lesz szó bővebben, a lényeg, hogy egy környezetvédelmi program nem hagyhatja figyelmen kívül hatókörének társadalmi, gazdasági adottságait, sőt, a lakosság véleményét, prioritásait. Azok bevonása nélkül, akiken effektíve múlik egy ilyen terv sikere, nem sok eredménnyel kecsegtet, pláne hosszútávon. A lakosság véleménye persze formálható és formálandó megfelelő tájékoztatással. Ennek érdekében mi kérdőívezéssel és lakossági fórumon szembesültünk a helyiek szempontjaival, ami nagyon tanulságos volt. Az újraindított „Tiszta udvar, rendes ház” akció pedig tetszett a lakosságnak és kedves emlék. A rengeteg segítségért örök hálával tartozom a Telekgerendási Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának akkori dolgozóinak, és a falu azóta elhunyt polgármesterének, a „Poménak”, Gyebnár Jánosnak. Mindennek már bő 10 éve. 

 Telekgerendás, falukép, origoban az evangélikus templom. A hagyományokat sem lehet figyelmen kívül hagyni. 

Az aktuális példa: GMO

Sokkal aktuálisabb és az olvasónak nyilván ismerősebb példa a tudományosan megalapozott ismeretek és a politikai célok találkozására (vagy épp nem-találkozására) Magyarország összpárti egyetértéssel Alaptörvénybe foglalt genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasága. Ennek a - tudtommal világszinten - egyedülálló szabályozásnak a hátteréről szintén írok majd hosszabban, ízelítőként ajánlom a kiváló Varga Máté interjúját Jávor Benedek Európai Parlamenti képviselővel, a Párbeszéd Magyarországért párt társelnökével.

A tudomány eredményei a modern társadalmakban élő emberek életének minden pillanatában jelen vannak. Akkor is, ha némely áltudományos trendek szeretik ezt vagy feledtetni, vagy ördögtől való gonoszságnak beállítani, nem minden érdektől mentesen. És jelen van a politika is, hiszen a társadalmi lét szabályrendszerét ezen keresztül alakítjuk ki. Legalábbis ezen keresztül kellene. Mindannyiunknak. Ebben az értelemben nem a politikai vezetésről, illetve az „államhatalomról” beszélek, hanem a közügyekben való részvétel gyakorlatáról, ahol van még mit pótolnunk. Mindannyiunknak. Természetesen a politikai döntéshozatal nem képzelhető úgy el, mint végletesen racionális szakmai érvek és levezetések eredménye, a tudományos kutatásnak pedig önmagában nem célja morális, etikai ítéletek, szabályozási elvek megfogalmazása, értékrendek közvetítése. Ugyanakkor nem lehetséges – vagy nem szabadna - a tényszerű, bizonyítékokkal megalapozott információk, tudományos konszenzusok figyelmen kívül hagyásával modern, fejlett és fejlődésre képes társadalmat létrehozni, működtetni.

„Good ethics is based on good science.” – A jó etika a jó tudományon alapul, írta Dr. Mary Ann Cutter, amerikai filozófus és mélyen egyetértek.

A legjobb családban is

Jelen bejegyzésem vázlatolása közben futottam bele Janet Napolitano-nak, a Kaliforniai Egyetem (University of California) elnökének a The Conversation oldalán megjelent cikkébe, melyet a tudomány és a tudósok közéleti, közpolitikai szerepvállalásának szükségességéről írt. Az Egyesült Államok elnökválasztásra készül (nem értek az USA belpolitikájához, nekem itt a magyar pusztában olyan benyomásom van, hogy ők folyamatosan készülnek rá, csak néha kicsit jobban). Napolitano asszony írásában arra hívja fel a figyelmet, mennyire hiányzik a kutatás-fejlesztés a kampánytémák közül (vagy ha néha szerepel, abban sincs köszönet). Népszerű környezetpolitikai témák csak-csak előkerülnek, de úgy tűnik, az amerikai mainstream politikának nincs (sincs) nagyon mondanivalója arról a területről, ami a mai napig országuk egyik húzóágazata, bár csökkenő mértékben. Nem kell ecsetelnem, hogy az USA egyetemei és kutatóintézetei a tudomány élvonalát adják, eredményeik az egész világra meghatározó hatással vannak. Az utóbbi években, évtizedekben viszont mind a kormányzati, mind a privát forrásokból származó finanszírozásuk csökkent. A Napolitano által idézett számok alapján az 1960-as évekhez képest kb. feleződött.  Persze a hatvanas évek nagy költéseinek, sőt, a kutatás-fejlesztések politikai „értékének” volt némi köze a hidegháborúhoz és a nagyhatalmak minden téren való versengéséhez, valamint a fogyasztói társadalom igazi „virágba borulásához”. A pályán azóta fontos pozíciót harcoltak ki a távol-keleti országok, melyek viszont jócskán megnövelték a tudományra fordított erőforrásokat.

 Alakul a jövő a Kaliforniai Egyetem egyik laborjában

Miért egyre kisebb értéket a kutatás-fejlesztés a politika számára?

Valószínűleg az egyik fő ok, hogy nem hoz szavazatokat. Mert a választókat sem érdekli. Felszínesnek tűnhet a feltételezés, hogy a politika –ami alatt most a hivatásos pártpolitikát értem – ilyen rövidlátó és pusztán egyik választástól a másikig vannak tervei, de attól tartok, a kutatás-fejlesztés elhanyagoltsága más jelekkel együtt erre utal. Ebből kiindulva a tudomány értékét talán elsősorban a választók fele kell közvetíteni. Ahogy Napolitano is fogalmazott, az emberek többségének fogalma sincs róla, hogyan működik a tudomány és miért kell horribilis összegeket kutatás-fejlesztésre fordítani. A választópolgároknak el kell magyarázni, hogy mindaz, amit a politika gondol a tudományról, többek között meghatározza, hogy mit tanulnak a gyermekeink az iskolában, hogy hogyan hasznosítjuk, fejlesztjük és védjük természeti erőforrásainkat és hogy megfelelő egészségügyi ellátásban részesülünk-e. Az elnökasszony cikkéből úgy tűnik, még az USA-ban is küzdenek ezzel a kihívással, mennyivel nehezebb feladat ez egy olyan országban, ahol az előbb említett területek mindegyikén súlyos gondok vannak. Az emberek többsége nemcsak nem ismeri, nem is bízik a tudományban, de mind jobban annak „alternatíváiban”. Ami csak fokozza a bajt. Itt emeli a képbe Napolitano a közszereplést vállaló tudósokat, pl. a hazai nagyközönség számára a Kozmosz: Történetek a világegyetemről című ismeretterjesztő sorozatból ismert Neil deGrasse Tyson asztrofizikust, aki a Hayden Planetárium igazgatója, illetve az Amerikai Természettudományi Múzeum asztrofizikai részlegének kutatója. Ők tudnak talán az emberekre hatni és a tudományos gondolkodás, a kutatói munka és eredményeik bemutatásával segíteni a tudás és hatalom viszonyának, arányainak javítását. De ez már átvezet a tudománykommunikáció kérdéseihez, amiről majd legközelebb.

„Science education should be about educating all citizens so that they can take part in the democracy that we live in. We live in a very science driven society and we need people to be sufficiently well-informed so that they can make decisions that involve science."

„A tudományos oktatásnak minden polgárhoz el kellene jutni, hogy ténylegesen részesévé válhassanak a demokráciának. Tudományvezérelt társadalomban élünk és az embereknek megfelelően informáltnak kell lenni ahhoz, hogy tudományosan megalapozott döntéseket tudjanak hozni.” - Alom Shaha 

Források és ajánlott irodalom:

Janet Napolitano: „Why more scientists are needed in the public square”, The Conversation, October 13, 2015: https://theconversation.com/why-more-scientists-are-needed-in-the-public-square-46451

Varga Máté: „Jávor Benedek: Eredendően nem ellenzem a GMO technológiát, de kockázatosnak tartom”, Science Meetup Blog 2015. január 2.: http://sciencemeetup.444.hu/2015/01/02/eredendoen-nem-ellenzem-a-gmo-technologiat-de-kockazatosnak-tartom-interju-javor-benedekkel/

Mary Ann Cutter: „Should we? How to think ethically?”, Our Genes/Our Choices, Fred Friendly Seminars, PBS, 2013. : http://www.pbs.org/inthebalance/archives/ourgenes/should_we.html

Alom Shaha: „Science and Education”, Ri Unconference, The Royal Institute, 2011. : https://www.youtube.com/watch?v=DESpWUcLJFk

Hlacs Emese: Érdekcsoportok bevonásán alapuló környezeti állapotfelmérés és problémafeltárás Telekgerendás község környezetvédelmi programjának megalapozásához, Szakdolgozat, Tessedik Sámuel Főiskola MVKFK, 2002.