Sokat vár a tudomány Trudeau-tól
2015 október 19-én a Justin Trudeau vezette Liberális Párt nyerte meg a választásokat Kanadában, 184 mandátumot szerezve a 338 fős Képviselőházban*. Ezzel Stephen Harper közel 10 éves konzervatív kormányzásának vetett véget.
Aktuálpolitikai események kevéssé kerülnek a tudományos élet vezető hírei közé, a kanadai választásokkal mégis ez történt. A tudomány és a kutatás-fejlesztés kiemelt témává váltak az ellenzéki pártok (a Zöld Párt, a Liberális Párt és Új Demokrata Párt) kampányában. Azt kellene gondolnunk, hogy ez a dolgok rendje, egy fejlett demokrácia jövőképének a gazdasági programok és társadalmi alapkérdések mellett szerves részét képezik a tudomány és kultúra ügyei is. A valóságban ezt nem nagyon tapasztalhatjuk (ld. előző posztomban Janet Napolitano-nak az USA elnökválasztási kampányáról írt szavait, de a magyarországi választások körül sem kerülnek terítékre). Kanadában is majd’ egy évtizedes, tudományellenesnek tartott kormányzati politika kellett hozzá.
A legendás, de sokat vitatott személyiség, Pierre Trudeau (1919-2000) egykori miniszterelnök elsőszülött fia, Justin 1971-ben látta meg a napvilágot Ottawában, vagyis fiatal politikusnak számít. A McGill Egyetemen irodalom, British Columbia Egyetemén pedig tanári alapszakot végzett, tanított francia nyelvet és matematikát középiskolában, tanult mérnöki ismereteket a Montreáli Műszaki Főiskolán, illetve környezetföldrajzot újra a McGill-en. Más miniszterelnök-gyerekekhez hasonlóan korán média-személyiség lett, sőt, Talbot Mercer Papineau szerepét alakította a Kanada első világháborús részvételéről szóló, „A nagy háború” című 2 részes minisorozatban.
Az ifjabb Trudeau 2008-ban jutott először a Parlamentbe képviselőként a Liberális Párt színeiben és lett a hivatalos ellenzék tagja. 2013. április 14-én a szavazatok 80%-val nyerte el a pártelnöki pozíciót.
A jóképű, karizmatikus politikus elkötelezett volt a siker iránt és rengeteget dolgozott érte, de a választások előtt pár hónappal még nem tűnt komolyan esélyesnek a miniszterelnökség megszerzésére.
Pártja harmadikként kullogott a Konzervatívok és Új Demokraták mögött a közvélemény-kutatásokban.
Mégis megtörtént, Trudeau és a liberálisok győztek, a hírt pedig „állva ünnepli” az ország tudósainak nagy része. Ahhoz, hogy jobban értsük lelkesedésüket és várakozásaikat, röviden át kell tekinteni Stephen Harper kormányának „tudománypolitikáját”, illetve annak leginkább kritizált intézkedéseit.
Bár a kutatások finanszírozásában az állam részvétele már az előző liberális vezetés alatt is csökkent valamelyest, a konzervatívok jelentősen visszavágták a ráfordításokat, illetve elsősorban az alkalmazott tudományok felé irányították a forrásokat, az alapkutatások pedig súlyos hátrányt szenvedtek el emiatt. Tudományos könyvtárakat zártak be, kutatókat bocsátottak el. Becslések szerint több, mint 250 programot és intézetet szüntettek meg és közel 5000 tudós veszítette el munkáját. Brian Owens Science-ben megjelent cikkében Jim Woodgett, a Lunenfeld-Tanenbaum Kutatóintézet kutatási igazgatójának szavait idézi, aki szerint „Kanada elveszített egy generációt a tudományból” az alulfinanszírozottság miatt.
Akik viszont maradtak, a kutatói szabadság, elsősorban a kommunikáció korlátozásával szembesültek. Az államtól fizetést kapó kutatók nem beszélhettek nyilvánosan munkájukról és eredményeikről, de a csak részben támogatottak is százszor meggondolták, mielőtt a politikának kényes kérdésekről nyilatkoztak volna.
A konzervatív kormány nem volt nagy barátja a tényalapú döntéshozatalnak. A Kanadában kötelező részletes népszámlálási adatgyűjtést, mely a személyiség jogokat tiszteletben tartva a gazdasági-, politikai döntéshozásnak és a tudománynak is fontos információkat szolgáltatott, megszüntette. Helyette csak egy „rövid alapváltozat” lett kötelező, a népességre jellemző releváns adatok (foglalkoztatási és jövedelmi adatok, szociális helyzetre, egészségügyi állapotra, képzettségre, háztartások fogyasztási szokásaira, stb. vonatkozó információk) szolgáltatása opcionális lett.
A Canada.com oknyomozó újságírója, Mike De Souza szerint közel 3000 környezeti hatásvizsgálatot töröltek, köztük nagy számban voltak az olaj-kitermelésben és szállításban érdekelt cégek projektjeihez kötődő – így elmaradt – felmérések. A Greenpeace állítása szerint az energiaipar meghatározó szereplőinek közbenjárására lazítottak az ország környezetpolitikájának meghatározó szabályozási elemeinek szigorán (National Energy Board Act, Canadian Environmental Assessment Act, Fisheries Act, Navigable Waters Protection Act, Species at Risk Act, Migratory Birds Convention Act).
2012-ben megvonták az állami támogatást a világon egyedülálló környezeti programtól, az Experiment Lakes Area (ELA) bázistól. Az Ontario tartomány Kenora körzetében található 58 édesvizi tavat magába foglaló terület környezeti állapotát vizsgáló és védelmét biztosító projekt 1968-ben indult. Az ott zajló kutatások egyik legfontosabbja a foszfátoknak és detergenseknek vizi ökoszisztémákra gyakorolt negatív hatásának bizonyítása volt (algavirágzás és következményei), melynek következtében világszerte visszaszorították a foszfátok használatát. A ’70-es években pedig a savas esők károkozását mutatták ki, ami szigorúbb levegővédelmi intézkedések bevezetéséhez teremtett alapot. A központi források megvonása után az ELA Ontario és Manitoba tartományi kormányainak és a International Institute for Sustainable Development (Nemzetközi Intézet a Fenntartható Fejlődésért) szervezetnek köszönhetően tudott fennmaradni.
Joe Dupuis, tudományos könyvtáros blogján részletes „leltárt” készített a konzervatívok azon intézkedéseiről, amelyekkel szerinte károkat okoztak Kanada tudományos életének. A lista nem rövid.
A legnagyobb figyelmet a kutatók „elcsendesítésére” tett kísérlet (a média csak „szájkosárként” említi) kapta, nemzetközi szinten is. Nem mondhatták el senkinek, elmondták hát mindenkinek. A tudósok és támogatóik kiálltak önmagukért és a tudományért. 2012-ben megalakították az Evidence for Democracy non-profit szervezetet, majd 2013 szeptemberében 17 városban tartottak tüntetéseket „Stand up for Science” (állj ki a tudományért) jelszóval. Az indulása óta eltelt 30 hónap alatt az ED-nek 15000 támogatója lett. A CBC (Kanada legnagyobb médiahálózata) dokumentumfilmet mutatott be „The Silence of the Labs” (A labor csendje) címmel. 32 ország 800 kutatója nyílt levélben tiltakozott a tudományos munkát hátráltató intézkedések ellen. Úgy tűnik, az igyekezet nem volt hiábavaló és az üzenet visszhangra talált legalább az ellenzéki politikusok és választóik körében.
Mindezek után mit ígér Justin Trudeau a tudománynak? A Liberális Párt programja szerint garantálja a kutatói szabadságot, a közpénzből finanszírozott kutatások átláthatóságát, ennek érdekében Tudományos Főtanácsadót (Chief Science Officer) nevez ki, a politikai döntéshozatalban érvényesíti a tudományos megalapozottságot és visszaállítja a részletes népszámlálási adatgyűjtést.
A The Guardian cikke szerint Trudeau a novemberben, Párizsban tartandó ENSZ klímakonferencia után 90 napon belül a tartományokkal együttműködve kialakítja az új kormányzás klímapolitikáját.
Költségvetési terveikben a 2020-ig tartó időszakban szerepel:
- 30 millió $ a védőoltásokról szóló kampányra és az átoltottsági ráta növelésére,
- a Harper-kormány által elvett 40 millió $ visszaadása mellett további évi 8 millió $ az óceán védelmével kapcsolatos konzultációkra és kutatásokra,
- évi 50 millió $ a Nemzeti Parkok fejlesztésére és más természeti értékek védelmére,
- 340 millió $ agrárinnovációra és élelmiszerbiztonságra,
- 2 000 millió $ a „low carbon” (alacsony fosszilis-energiafelhasználású és üvegházhatású gáz- kibocsátású) gazdaság céljaira,
- 1 200 millió $ a „tiszta technológiákra”,
- 200 millió $ a „vizes tudományokra” és vízminőség-monitoringra,
- és összesen 5 650 millió $ „zöld infrastruktúrára”.
Kezdetnek jó, mondhatnánk telhetetlenül. (Sajnos a nagy rivális Konzervatív Párt programjáról nem találtam ilyen részletes forrást). Impozáns számok, hangzatos tervek, de megszólaltak kétkedő és óvatos hangok is. David Suzuki, az ország legismertebb tudomány-népszerűsítője, környezetvédelmi aktivistája, a klímaváltozás elleni küzdelem élharcosa, újságíróknak bevallotta, egy Trudeau-val való telefonbeszélgetésben simán „semmirekellőnek” nevezte a politikust, a Liberális Párt hanyag klímapolitikáját pedig „álszent mellébeszélésnek” (finomított fordításban). Sok kritika éri a hivatalba lépő miniszterelnököt a Keystone XL pipeline projekt támogatása miatt, ami Kanada crude olaját szállítaná az Egyesült Államok finomítóiba.
Árgus szemek követik tehát az új kormányzat minden lépését, ezt Katie Gibbs, az Evidence for Democracy igazgatója is garantálja. „Az Ön új kormányának megvan a lehetősége, hogy visszaállítsa Kanada vezető szerepét a tudományban, innovációban és tényalapú politizálásban.” – fogalmazott Gibbs asszony. „Továbbra is mozgósítjuk a tudományos közösséget annak érdekében, hogy a kampányban tett ígéretek megvalósuljanak.”
Természetesen Trudeau és pártja politikáját összességében nem ítélhetjük meg kizárólag a tudományhoz való általános pozitív hozzáállása alapján és akár még csalódhatunk is (láttunk már választóit eláruló politikust). Kanada tudományos élete megsínylette az elmúlt évek intézkedéseit és ezeknek hosszú-távú hatásai lehetnek.
Én mégis úgy gondolom, egy olyan társadalomban, ahol ezrek állnak ki a tudomány ügyéért, ahol azt a demokrácia alappillérének tartják, ahol a kutatók politikai üggyé teszik és nem engedik lesöpörni, ott a tudomány nem veszíthet és a fejlődés megállíthatatlan.
Good job, Canada!
*Kanada államformája az alkotmányos monarchia. Parlamentjének tagjai az Uralkodó, illetve az őt képviselő Főkormányzó, a Szenátus 105 és a Képviselőház 338 tagja (most). Kanada uralkodója jelenleg II. Erzsébet, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság, valamint a Nemzetközösségi Királyságok és más királyságai és területei királynője. Az ország politikai berendezkedéséről és választási rendszeréről a Wikipedián itt olvashat.
Források és ajánlott irodalom:
Brian Owens: "In Canada, election results cheer scientists", Science, 20 October 2015
Claire Phipps: "Justin Trudeau: who is Canada's new prime minister?", The Guardian, 20 October 2015
Michael Halpern: "How Science helped to swing the Canadian election" The Guardian, 21 October 2015
CBC News:"Energy industry letter suggested environmental law changes", 9 January 2013
Liberal Party for Canada: "Real Change: A new plan for strong middle class", October 2015
Hanna Hoag: "Canada's renowned freshwater research site to close." Nature, 21 May 2012
Katie Gibbs, Alana Westwood: "We need a national debate on Science", Thestar.com 12 August 2015
Wikipedia: linked articles
Photo: "Justin Trudeau 2014-1" by Alex Guibord - Flickr. Licensed under CC BY 2.0 via Commons - https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Justin_Trudeau_2014-1.jpg#/media/File:Justin_Trudeau_2014-1.jpg
